A Progresszív Rock & Metal zene és története /szerkesztette: Bede Attila/

Nos, hol is kezdjem? A progresszív irányzatok mindig is külön álló réteget képeztek a rock zenében. Ezeket mindig is olyanok hallgatták, akik nyitottak az új és nem szokványos dolgokra. De miért is van ez?
A progresszív zenék erősen komplexek, és talán emiatt sokaknak idegen ez a műfaj, hiszen sokszor nem könnyű dallamokkal dolgoznak, ami miatt egy-egy alkotást többször is meg kell hallgatni, hogy ráérezzünk a zeneiségére. Persze ez nem rossz dolog, hanem inkább művészi. Hiszen rengetek új dolgot lehet alkotni, ami számtalan nagyszerű előadónak sikerült.
Az egész a  60-as 70-es években indult. Ezekben az időkben indult meg a hard rock és a korai heavy metal térhódítása, és természetesen a progresszív rocké is. Persze akkoriban a prog.rock még majdhogy nem populáris szinten működött, hiszen rengeteg ilyen zenekar látott napvilágot, rengeteg lemez jelent meg ebben a műfajban, és mondhatni ekkor élte a műfaj igazi fénykorát. És milyen furcsa, hogy a legsikeresebb zenekarok többsége az angolok közül kerültek ki. Csak hogy a legnagyobbakat említsem: Pink Floyd, King Crimson, Emerson, Lake & Palmer , a korai Genesis, vagy akár a Yes. Persze lehetne még fokozni a listát. Ők tették le a műfaj alap pilléreit. Ezek közül pár előadó a későbbiekben a populáris közegben is feltűnt, és néha vissza hallhatjuk őket a rádióban is (Pl. Pink Floyd, vagy a Genesis). De induljunk az elejéről.
1969. október.10-én látott napvilágot a King Crimson debütáló lemeze az „In the Court Of the Crimson King”. Ezt a lemez tartják a műfaj kiinduló anyagának. Az ezt követő években egyre több progresszív rock zenekar debütált kisebb nagyobb sikerekkel. Az új műfajban egyszerre keveredett a jazz, az európai klasszikus zene, (olykor) népzene, a sajátos kísérletek, és persze a  rock zene. Sokszor feltűnnek a 10 vagy 20 percnél hosszabb dalok, és a nem hagyományos dalszerkezetek.
Persze nem csak a britek alkottak nagyot ebben a stílusban. Ugorjunk át a másik kontinensre a jó öreg Amerikába. Innen talán a Kansas-t lehetne kiemelni. Bár úgy tartják, hogy első lemezein érződik a Genesis hatása, valahogy még is egyedi íz világút alkotott. Emellett több slágerük született. (mint pl.  Carry on My Wayward Son vagy a Dust in the Wind).
Szomszédos Kanadában is alapult egy meghatározó progresszív rock zenekar a Rush. Az együttes korai szakaszában az akkori tradicionális hard rock zenei vonalon indult el, ám a későbbiekben egyre jobban feltűntek a progresszív vonások a zenéikben. Az együttest mai napig a világ 5.legjobb zenekaraként tartják számon. De ennyit a 70-es évekről.
A 80-as évek a metál zene jegyében telt. Kiteljesedett a heavy metal és itt alakulnak, és egyben válnak népszerűvé az újabb irányzatai.(pl. Thrash Metal, Death Metal, Black Metal). Főleg a 80-as évek második felében kezdett kialakulni a progresszív metal is. Itt két nagyon fontos zenekart kell megemlíteni, akik a műfaj úttörői voltak. Az egyik ilyen a  Queensrÿche volt, akik az Iron Maiden féle új hullámú heavy metal-t keverték a 70-es évek progresszív rockjával. A másik a Fates Warning akik kezdetben a power metal-al kezdték zenei pályafutásuk, de idővel egyre progresszívebbek lettek. Persze Európában is megtörtént a kezdetleges megmozdulása a műfajnak. Itt tudnám kiemelni a német (Sokak számára nem ismert, de lényes!) Mekong Delta-t. Az együttes technikális thrash metal-ált kezdte keverni a progresszív és klasszikus zenei elemekkel. Ezzel védjegyükké vált a progresszív thrash metal műfaj.
Bár a 80-as években nem tettek túlzottan nagy sikerre szert  ezek az előadók(na mondjuk azért voltak jó megmozdulásaik, amelyek emlékezetesek a zenetörténelemben), de a 90-es évekre igen elterjedt lett a progresszív rock/metal zene. Erre rásegített a hamar világhírnevet szerzett Dream Theater második stúdió albuma a „ Images and Words”. Habár nem ők voltak a műfaj tényleges úttörői, még is ők a legnépszerűbb képviselői, akik az évek során sikert sikerre halmoztak. Hangzásilag és zeneileg egy az egyben a 70-es éveket idézik, csak metálosabb köntösbe bujtatva. Ettől kezdve rengeteg zenekar indult el ezen a vonalon, és számtalan színesebbnél színesebb előadó mutatta meg magát a nagyérdemű előtt, mint progresszív metal zenekar. (pl. mai is nagyon sikeres progresszív power metal együttes a Symphony X).
A progresszív metál persze az extrémebb zenei irányzatokban is térhódított. A 90-es évek elején pár death/thrash metal zenekar is előszeretettel keverte a progresszív vonásokat a zenéjében. Itt a nagy amerikai hármast tudnám megemlíteni: a korai Cynic-et, az Atheist-et, és a kései Death-et. Ezek a zenekarok akkor még szokatlan módon közelítették meg a death metált. Megjelentek náluk is a 70-es évek jazz/prog.rock vonásai. Ezzel őket tekintik a progresszív és egyben a technikális death metal nagy úttörőinek.
Eközben Európában érdekes megmozdulások történtek. Itt különösen ki tudnám emelni a svéd Meshuggah-át. Ők még a 80-as években kezdték technikális thrash metal zenekarként, de idővel egyre progosabbak lettek. Csak kortársaihoz képest egy kicsit másként jelent meg ez náluk. Ugyanis a metál zenében még újdonságként ható poliritmusokkal kezdtek kísérletezgetni, amelyeket a 70-es évek jazz rockjában alkalmaztak előszeretettel. Ezzel szinte új műfajt is alkottak ami védjegyük is lett, amit úgy neveznek „matek metál”. De rájuk még a későbbiekben visszatérek.
Még fontos megemlíteni még egy svéd együttest az Opeth-et. Az európai progresszív metál színterének legkiemelkedőbb alakja, amelyet már Grammy-díjra is jelöltek Hard Rock kategóriában. Az Opeth már az első nagylemezével lenyűgözte a nagyérdeműt és egyben a kritikusokat is. Mai napig világszerte a Progresszív Death Metal királyaként tartják számon őket. A műfaj elődeihez képest inkább dallamosabb formában közelítette meg a műfajt, és inkább a tradicionális death metált keverte a progresszív rock, jazz, folk, és a klasszikus zenei vonásokkal.
A 90-es évek viszont nem csak a metálosabb oldalról volt lényeges. Hiszen maga a progresszív rock reneszánszát kezdte élni, mert vannak zenekarok akik ragaszkodnak a gyökerekhez és „hagyomány ápolásként” egy az egyben a 70-es évek receptjei alapján kezdtek el zenélni. Ilyen például az amerikai  Spock's Beard, vagy a svéd The Flower Kings. Persze mai napig vannak ilyen zenekarok akik ragaszkodnak a gyökerekhez, és vannak akik csak idővel térnek ehhez vissza(példának ott van az Opeth tavaly kiadott „Heritage” című lemeze). De vannak akik a régi stílus jegyek felhasználásával valami újat alkottak a műfajban mint például a brit Porcupine Tree. Bár náluk később megjelentek a metálosabb vonások is, még is inkább progresszív rocknak mondanám.
A 2000-es évekre számtalan jobbnál jobb progresszív rock/metál zenekar működött és ezek után is alapultak az újabb formációk. Na még is, hogy említsek pár kiemelkedő együttest például: Andromeda, Circus Maximus, Pagan’s Mind, Riverside stb. És persze a modern metál irányzatokból is megindult a „progosodás” (mint pl..metalcore). Ide lehetnek sorolni a Between The Buried and Me-t, a Prostest The Hero-t, The Humen Abstract-et, vagy akár a Born of Orisis-t. De itt is lehetne a listát fokozni. Ezek az együttesek elődeik példáját követve működnek, és hihetetlen harmonikus módon keverik a modern metált a progresszív vonásokkal. Persze a modern progresszív metálnak létrejött még egy külön álló része, amit manapság „Djent”-nek becéznek. És itt térnék vissza a Meshuggah-hoz hiszen annak idején ez a zenekar megelőzte a saját korát, a sajátos jellegzetességével. Mert „modern prog” ennek mintáját követi. De hogy is néz ki ez ?
Ezek a formációk az imént említett zenekar sajátosságát fejlesztette tovább azzal, hogy ezeket a poliritmusos dolgokat kezdték ötvözni a modern groove elemekel, és ezt az egészet megszínesítik a jazz és a modernebb progresszív hangázással. Ilyen zenekarok például: a TesseracT, a Periphery, vagy az Animals as Leaders.
És végül zárásként meg kell mondjam, én olyan ember vagyok aki nyitott sok mindenre a zenén belül, de személy szerint a progresszív zenéket tartom a legszínesebbnek a zenei palettán! Köszönöm mindenkinek aki végig olvasta :)

Andromeda - a "Svéd Csillagköd" / szerkesztette: Dörgönye Ádám /

Nem fogok hazudni,hihetetlenül nagy szükségét éreztem eme kicsiny cikk megírásának egy mindenféleképpen briliánsnak tudható,energikus,tehetséges,fiatal Svéd progressive metal zenekarról,az Andromeda-ról.Bár tudom,hogy előttem már adtak jó páran róluk ismertetőt,és tudom,hogy lesz olyan ember aki felteszi magában majd a kérdést: -Miért nem csak az aktuális dolgokról írsz??? Azért kérem szépen,mert nem minden ember olyan fanatikus,jól értesült zeneb**i mint mi például,nem rohangál állandóan újabbnál újabb nyalánkságok után a rock és a metal világában (főleg nem a progresszívében) és sokszor olyan dolgokról marad le,amiről nem kellene!Én sem voltam ott mikor még tojáshéj volt a fenekükön,és bánom is...Egy szó mint száz,AZ EMBEREKNEK JOGUK VAN A JÓ ZENÉKHEZ és mivel az átlagok nagyobb többségében ezek a zenék nem mai csirkék,mi előássuk,és ha nem is ezüst tálcán,de digitalizált formában felkínáljuk nekik!

Szóval guten appetit!

Andromeda

Az Andromeda egy öt tagból álló zenekar,azaz kvintett.Megalakulásuk időpontja 1999-re nyúlik vissza amikor is Johan Reinholdz gitáros ( őt ismerhetitek még a Nonexist-ből,az Opus Atlantica-ból vagy a Skyfire-ből ) benyújtott egy Welcome To Forever elnevezésű demo felvételt a WAR-music nevű kiadónak,aki igencsak jó szívvel fogadta azt.Őszre már nagyjából már összeállt a kép,Thomas Lejon dobos, (A.C.T. tag,korábban az Embraced-ben és az Ominous-ban tevékenykedett) Martin Hedin billentyűs,Gert Dawn basszeros és persze Johan személyében és elkezdték próbálni azokat a dalokat amik később az Extension Of The Wish alapkövei lettek.
2000 márciusában léptek be a Dug-Out stúdió ajtaján,ahol elkezdték megvágni a dalokat a híres Daniel Bergstrand producerrel egy bizonyos Lawrence Mackrory társaságában,akit felbéreltek,hogy adja a hangját a nótákhoz.Egy hónappal később már készen állt a lemez,bár a boltok polcait csak 2001 februárjában érte el.Időközben,2000 augusztusában szert tettek egy új énekesre aki nem más volt mint a mostani frontember,David Fremberg.A súlyos,intenzív és dallamos progresszív hatások miatt a lemez hamar felkeltette a magazinok,weboldalak és a zene őrültek figyelmét,akik epekedve figyelték és hallgatták a srácok munkáját.

2001 - EXTENSION OF THE WISH

1. The Words Unspoken
2. Crescendo of Thoughts
3. In The Deepest of Waters
4. Chameleon Carneval
5. Star Shooter Supreme
6. Extension of the Wish
7. Arch Angel
8. Journey of Polyspheric Experience (Demo)

Augusztusban felvették újra a számokat David-el és még 2 új számot is a többi közé csaptak.Támogatásuk révén a zenekar tett egy laza sétát Svédország területén ahol bemutatták a lemezt,és még több rajongóra tettek szert,mígnem eljutottak a Holland Progpower fesztiválra októberben.Novemberben megjelentették az újravett anyagot,a Franciát NTS címkével ellátva és 2001 februárjában elmentek túrázni a szóban forgó országba az Evergrey-el,de már ekkor a következő lemezre összpontosítva,neki álltak a hanganyag vágásához.A felvételeken Martin producerként is dolgozott és augusztusban el is készültek vele.A lemez a II-I nevet kapta és egy sokkal összetettebb,ének-orientált stílust vett fel.2003 márciusában dobták piacra.

2003 - II=I

1. Encyclopedia
2. Mirages
3. Reaching Deep Within
4. Two Is One
5. Morphing Into Nothing
6. Castaway
7. Parasite
8. One In My Head
9. This Fragile Surface


"2003-ban a basszusgitárost,Gert-et le kellett cserélni,Fabian Gustavsson vette át a helyét aki a jazz/funk fúziós stílusát is hozta magával" :)

Miután a lemez világszerte is ismertté vált amit koncertek és fesztiválok kísértek,a band nekifogott a 3. lemez dalainak írásához,amelynek felvételei 2004 tavaszán el is kezdődtek.A Törekvés egy egyszerűbb"több dobd bele a saját stílusod"jellegű cucc volt,amit ismét Martin bácsi felügyelt,s ez volt a Chimera.A lemez egy új,friss fejezetet jelentett a zenekarnak,de tartalmazta mindazt,amire eddig építettek.2006 Januárjában jelentették meg.

2006 - CHIMERA

1. Periscope
2. In the End
3. The Hidden Riddle
4. Going Under
5. The Cage of Me
6. No Guidelines
7. Iskenderun
8. Inner Circle
9. Blink of an Eye
10. Chameleon Carnival (Live 2002) (Bonus)

Európai turnék következtek,rengeteg audió-vizuális felvétellel,ami a Playing Off The Board születéséhez vezetett.Ez volt a zenekar első koncert DVD-je,ahol megmutatta mennyire helyt tudnak állni az élő szituációkban.A megjelenésre 2007 áprilisában került sor.

2007 - PLAYING OFF THE BOARD (DVD)

1. Periscope
2. Mirages
3. In the Deepest of Waters
4. Two is One
5. The Hidden Riddle
6. Chameleon Carneval
7. Inner Circle
8. Eclipse
9. In the End
10. Encyclopedia
11. Reaching Deep Within
12. The Words Unspoken


A következő lemezük a The Immunity Zone volt,egy sötétebb,brutálisabb,energikusabb és inteligensebb hatást keltő korong.2008 őszén,szeptemberben vehették kézbe a rajongók.

2008 - THE IMMUNITY ZONE

1. Recognizing Fate
2. Slaves of the Plethora Season
3. Ghosts on Retinas
4. Censoring Truth
5. Worst Enemy
6. My Star
7. Another Step
8. Shadow of Lucent Moon
9. Veil of Illumination


Az utolsó lemez múlt év novemberében jelent meg,igencsak vegyes kritikákkal fűszerezve.Egyesek hiányolták belőle azt a progresszív hatást amit az Andromeda eddig képviselt és amire eddig felépült,egy lecsupaszított,egyszerűbb dalszerző vonásokkal megáldott,kevésbé merésznek titulált lemeznek statuálták.Plusz a dalszövegek erősen politika beállítottságúak,rejtett,sötét mondanivalókkal pl.Obamáról,de a Blood Red Sky-ban Martin Luther King beszéde is felcsendül instrumentális vágásként.Rossz hír viszont,hogy a lemez felvétele után Fabian elhagyta a zenekart és egy Linus Abrahamson nevű tag vette át a helyét.A lemezről még annyit,hogy mindenki saját maga ítélkezzen felette,ne az én,ill.más kritikáira alapozzon.

Köszönöm! By: Dörgönye Ádám

"Amikor az igazság megérkezik" / szerkesztette: Dörgönye Ádám /

Hölgyeim és uraim,a mai cikkben egy Ausztrál progressive/power metal bandával fogtok megismerkedni,név szerint a Divine Ascension-el.

Divine Ascension

A demó lemezük 2007 szeptember 9.-én került nyilvánosságra,három számból állt ez a Garden Of Evil,Vision Divine és a The Darkness volt,ami majdnem egy negyed órás hanganyag.Hírük gyorsan elterjedt Melbourne városában,és hamarosan már a helyi rádióban is játszani kezdték a dalaikat,ami meghívásokhoz és az ezzel együtt járó fellépésekhez vezetett.Debütáló lemezük 2011 október 11.-én jelent meg,As The Truth Appears címmel,a Nightmare Records jóvoltából.Mint ahogy az isteni felemelkedést,az "igazság megjelenését" emlegették sokan mert nemsokára az énekesnőt,Jennifer Borg-ot,Ausztrália legjobb női frontemberének tudhatták számon,akit olyan nagy nevekkel emlegettek együtt mint Anette Olson (Nightwish), Sharon den Adel (Within Temptation) vagy Floor Jansen (After Forever)

A lemez 10 dalt,50 percnyi dinamikus,dallamos,progresszív élményt biztosít a hallgató számára,amit Jennifer gyönyörű hangja kísér.

Jennifer Borg – Vocals
Karl Szulik – Lead & Rhythm Guitars
Robb Inglis – Rhythm & Lead Guitars
David Van Pelt – Keyboards
Simon Mahoney – Bass
Luke Wenczel – Drums

1.	Answers	05:04
2.	Visionary	04:23
3.	In My Mind	04:40
4.	Vision Divine	05:46
5.	Guided by Osiris	06:25
6.	One Last Caress	04:28
7.	Garden of Evil	04:46
8.	Another Battlefield	04:42
9.	Civilization	04:28
10.	Unscathed	04:58
		49:40

Jön az új BETWEEN THE BURIED AND ME album! /szerkesztette:Bede Attila /

Úgy gondolom, mint sokan mások, hogy a Between The Buried and Me a legjobb dolog ami az elmúlt években a Progresszív Metálban történt. Már-már azt lehetett gondolni, hogy a Progresszív Death Metal királyát az Opeth-et nem lehet felül múlni, és habár voltak(és vannak) próbálkozók, nem sok formációnak sikerült elérni azt a mesteri szintet.

 A BTBAM-nek sikerült, de közel se utánzatról van szó. Az évek alatt teljesen egyedi formában közelítette meg a műfajt.(hangzásban, zeneileg…stb). Gyönyörű módon keverik zenéjükban a Technical Death Metal, a Metalcore, a Progresszív Rock (többnyire a 70-es évek hangzásában), a Jazz, és néhol pici Avant-Gárd Rock elemeit. Mondhatni modernebbre, és színesebbre alakították a műfajt. Különlegesség abból is adódik, hogy albumról-albumra, számról-számra a tömény komplexitás, technikálisság, a hangulati változatosság, és a kiszámíthatatlanság jellemzi. Egyszóval nem laposodnak el, és nem válik unalmassá a hallgató számára többszöri hallgatás után sem, ami minden szempontból jó pont egy banda számára.

De kezdjük az elején. Az együttes valamikor a 2000-es évek elején alapult meg az Észak-Kaliforniai Raleigh városában. Alapító tagok: Tommy Rogers (ének), Paul Waggoner (gitár), Nick Fletcher(gitár), Will Goodyear(dob) és Jason King(basszusgitár).
2002-ben adták ki első nagy lemezüket az együttes nevével azonos néven. A lemez nem keltett nagy feltűnést a nagyérdemű előtt, és akkoriban többnyire csak klubokban léptek fel. Bár már akkor is a progresszív irányban kacsintgattak, de zeneileg még nagyon kezdetleges formájúak voltak.(bár van rajta egy-két nóta ami mai napig felcsendül koncerteken)
2003-ban jelent meg második nagylemezük a „The Silent Circus” címen a Victory Records gondozásában. Ehhez az albumhoz készült első videó klipjük a „Mordecai”.
Ezen a lemezen a dobokat már Mark Castillo szólaltatta meg. Az album hangzása jelentősen jobb lett mint elődjének. Thomas Rogers most már a hangján kívül, a billentyűs témákat is megszólaltatja amivel újabb szintre emelték zenéjüket.(Bár csak bizonyos részeknél hallható ez.)
Ez után  2 év szünet volt a következő lemez megjelenéséig, ám ez alatt tagcserék történtek. Az új tagok azok akik mai napig az együttest alkotják, és azóta nem is történt változás. Ez azért lényeges mert mind mesterien jó zenészek, és ettől kezdve érte el a BTBAM azt a szintet, ami részben a sikerüket okozta. Új tagként került a dobok mögé Blake Richardson, aki a  Glass Casket nevezetű deathcore együttesből jött át ide. Másod gitáros posztra került Dustie Waring, aki szintén az imént említett zenekarból érkezett. És végül, de nem utolsó sorban Dan Briggs a basszusgitáros posztot foglalta el.(aki nekem személyes példaképem is.)
2005-ben jelent meg a harmadik albumocska „Alaska” címen. Ez hatalmas fordulat volt a zenekar számára. Itt kezdett igazán kialakulni az-az igazi BTBAM hangzás, ami ma is meghatározó. Itt jelent meg második videó klipjük ami a cím adó számhoz készült. Ezen az albumon csendül fel a „Selkies: The Endless Obsession” című darab is, ami mai napig közönség kedvenc.




2006-ban ki adták a „The Anatomy Of…” című lemezt amit nem igazán lehetne a nagy lemezeik közzé sorolni, hiszen csak feldolgozásokat tartalmaz. Olyan eladók dalai csendülnek fel mint a Metallica, Pantera, Pink Floyd, King Crimson vagy a Queen.
2007-ben újabb meghatározó album látott nap világot a  „Colors” . Ez a zenekar első koncept anyaga. Igazi Progresszív Metál remekmű lett, amivel kivívták az elismerést a nagyérdemű előtt. A progerek számára egy igazi csemege ez a lemez, és itt jelenek meg elsőnek náluk a 10 perc feletti dalok. 2008-ban megjelenítették mellé első koncert DVD-jüket is.
2009-ben jelent meg a „The Great Misdirect” című ujabb zseniális alkotás. A pletykák szerint, akkor az év legjobb progresszív metál lemezének számított, és még a Dream Theater akkori lemezét is felül múlta. És ehhez készült harmadik és egyben leghosszabb videó klipjük az „Obfuscation”.
És végül elérkeztünk a mondhatni aktuális részhez, ugyan is tavaly 2011-ben látott nap világot első EP lemezük a „The Parallax: Hypersleep Dialogues”. Amely már nem a Victory Records-nál jelent meg, hanem a metál zenében széles körben ismert „Metal Blade” kiadónál látott napvilágot. A lemezecske 3 számot tartalmaz, és a teljes hossza kb 30 perc.(Nos, gondolom mindenki rájött, hogy itt se szokásos hosszúságú dalokról van szó). Lényegében ez az előfutára a soron következő nagy lemeznek, ugyanis az együttes egy újabb nagyobb lélegzet vételű koncept anyagon dolgozik. Ha minden igaz, idén májusban kezdik a felvételeket, és év végén ízlelhetjük meg, mit is alkotott ez a zseni társulat. És még ha az se elég, valószínű európai turnéjuk is lesz, és nagy valószínűséggel kis hazánkba is ellátogatnak :) Ígéretes dolgok várhatók, szóval személy szerint már nagyon várom :)

És végül zárásként megjegyzem, hogy le a kalappal a zenekar előtt. Ugyanis olyat alkottak az évek során, ami széles körben elismerést nyert. Még azok számára is akik írtóznak modern irányzatoktól. Ugyan is ennek ellenére, megvan bennük az a virtuózitás az a szellemiség ami az old school zenékben is tapasztalhatunk.(Erről még árulkodnak a zenéjük be feltűnő, erőteljes, brutális death metal témák is). Köszönöm annak aki végig olvasta és érdekelte dolog. :) És remélem sok emberrel fogok találkozni a BTBAM koncerten :) (Bede Attila)

Pressure Points.Mikor lesz új album? Jó kérdés.... / szerkesztette: Dörgönye Ádám /

Mivel nemcsak újdonságokkal szeretnék itt foglalatoskodni hanem olyan zenekarokkal is akik viszonylag jó,vagy éppen kitűnő zenét játszanak és mégsem nyelte el őket a populáris,kommersz zenevilág és kevésbé ismertek,ezért mutatni szeretnék nektek egy Finn gyöngyszemet aki a 2010-es évben 2. helyezést érte el az év felfedezettje kategóriában a Barren Earth-el karöltve aki az első helyen végzett (a bronzmedált egyébként egy  
The Man-Eating Tree nevű banda kaparintotta meg) és ő volt a Pressure Points

A zenekart Kari Olli (gitár,ének) és Vili Auviven (dob,zeneszöveg) alapították meg 2004 nyarán és csak később,az év végén szegült melléjük egy Janne Parikka (basszusgitár) nevű úriember.Rá,a következő évre még egy taggal bővült a csapat Juho Suortti (ritmusgitár) személyében.Még ebben az évben felvették az első demójukat ami 5 darab számból állt és összesen 42 perces volt.Ezt követte a második egyszámos demó Edge Of Endurance 2006-ban.
2007 elején kilépett Veli-Matti Kyllönen (billentyű,könyvelés,szállásfoglalás) és január 1.-én meg is nyitották a hivatalos weboldalukat amit később 13.-án a MySpace-es követett.
Ezt követte egy élő előadás március 3.-án és november 30.-án már elvetemültségükben egy Facebook csoportot is létrehoztak :)

Eztán 2008 elején,a Pain-Dimension Promóban feltűnt egy újra felvett dal, és ismételten az Edge of Endurance mint bónusz szám.
Még ebben és a következő évben összesen 44 koncertet zúztak le Finnország és Észtország területén.
2009 januárjában nyitó szerepet játszottak a Keep On Kalessin In Frozen Tour-ban amit egy támogatás követett a Septicflesh jóvoltából április 8.-án.
Elkezdtek bemelegíteni a Sólstafir-ra szeptemberben és 24 koncertet adtak le az év 
folyamán.

NA DE!DE HISZ MOST JÖN A LÉNYEG...  ;)

 A lényeget a 2010-es év jelentette,ugyanis ekkor született meg a debütáló lemezük a Remorses To Remember a Firebox Records segítségével méghozzá január 15.-én és a nemzeti megméredtetés a Radio Rock-ban.
3.helyezetet érték el a 2009-es év legjobb demó zenekara  címmel a finn  Metal Awards-on. 
A támogatás megint csak nem maradt el,kezdtek bemelegíteni a Norvég Shining-re szeptemberben.
Felléptek a Katatonia előzenekraként novemberben.
A 2010-es év rosszul indult,mivel Juho Suortti személyes okok miatt fogta magát és lelépett,de helyébe lépett egy Timo Ruokola nevű fiatalember,aki a zenekar régi barátja és már párszor helyettesítette Juho-t.De mivel Juho-t is le kellett időnként váltani,így Buddy Markus Vanhala vette fel az ő helyét.Nyűglődés volt ez a zenekar számára mert gyakorlatilag egész évben nem volt egy rendes felállásuk és hiába jöttek az emberek helyett újabb tagok,őket is leváltotta valaki :D Vili pl.elment Kanadába,bár a 2012-es évben már visszatért közéjük és felléptek a Metal Expo-n amin már kétszer is sikert arattak.Ezután visszatért soraikba Timo mint állandó tag.Juho távozását nehezen viselik,de készek a megpróbáltatásokkal szemtől szembe nézni és leküzdeni azokat.

És én is csak remélni tudom,hogy a zenekar tartani tudja majd az elért szintet,mert akkor csodálatos jövő elé néznek :) Sok sikert Srácok!

Új In Mourning lemez! / szerkesztette: Dörgönye Ádám /

Üdvözlök mindenkit a Progressive Rock & Metal Magyar nyelvű blogján!A nevem Dörgönye Ádám és többek között én fogom szerkeszteni a cikkeket,bemutatni a zenéket és azokat a dolgokat amiket érdemes tudni róluk.Természetesen nagyon sok újdonsággal is elő fogok drukkolni,hogy minél több örömet szerezhessek a Progresszív ágazat fanatikus rajongóinak!Na de lássunk is akkor hozzá...

Az In Mourning névre hallgató Svéd Progressive Technical/Gothic/Death Metal csapattal szeretnék kezdeni,akik nagy példaképeimnek számítanak a zenei világban.Zenéjükben a skandináv melankolikus goth rock keveredik az extrém,intelligens,stoner groove riffekkel és a jó öreg death metallal,mindez igencsak progresszív kivitelezésben...

("Egy kedves barátom mutatta nekem anno az együttest,és hadd ne mondjam,szerelem volt első hallásra!")

Egy Svédországi városban,Falun-ban látták meg a napvilágot az ezredforduló után,pont 2000-ben és azóta is sikert-sikerre halmoznak :) A korai demó lemezeiken a Goth/Doom/Death stílusjegyei voltak felvélhetőek és idő közben kezdték felvenni a mostani kompozíciót ami már melódikusabb,technikásabb formát kölcsönzött a zenéjüknek,nem is beszélve a gyönyörű riffekről,remek kiállásokról és lassításokról,énekről,hörgésről és nem utolsó sorban a zseniális szaggatott riffekről amivel Tobias Netzell és Bjorn Pettersson gitáros képes a legnagyobbakat is felidézni!!!

Az első stúdiólemezük a  SHROUDED DIVINE volt,amit 2008 január 2.-án adtak ki a Spinefarm Records jóvoltából.

   Ezt és a megannyi pozitív visszajelzést követően 2 évre rá,szintén januárban már a boltok polcain ékeskedhetett a Monolith,ami ismételten csak mesterire sikeredett!Lássuk hát:

                                              

És miután kiutaztuk magunkat az időben,térjünk vissza egy kicsit a jelenbe mert idén fog sor kerülni a következő lemezükre,pontosan április 18.-án!A lemezt 2011 végén kezdték felvenni az Abyss és Black Lounge stúdió jóvoltából,Jonas Kjellgren mérnökúrral és a lemezborítót Kristian Wählin készítette.Íme egy kis ízelítő az új lemezről:



Remélem tetszett az első cikkem,próbáltam dióhéjban megfogalmazni egy olyan banda történetét amit szavakkal nem lehet leírni,tehát tessék nyugodtan,(sőt én kérem) hogy ássátok bele magatokat ezekbe a zenékbe,merüljetek el a nirvánában és élvezzétek az audio-orgazmust mert az In Mourning világában minden egyes másodperc maga a gyönyör!

Köszönöm!