Nos, hol is kezdjem? A progresszív irányzatok mindig is külön álló réteget képeztek a rock zenében. Ezeket mindig is olyanok hallgatták, akik nyitottak az új és nem szokványos dolgokra. De miért is van ez?
A progresszív zenék erősen komplexek, és talán emiatt sokaknak idegen ez a műfaj, hiszen sokszor nem könnyű dallamokkal dolgoznak, ami miatt egy-egy alkotást többször is meg kell hallgatni, hogy ráérezzünk a zeneiségére. Persze ez nem rossz dolog, hanem inkább művészi. Hiszen rengetek új dolgot lehet alkotni, ami számtalan nagyszerű előadónak sikerült.
Az egész a 60-as 70-es években indult. Ezekben az időkben indult meg a hard rock és a korai heavy metal térhódítása, és természetesen a progresszív rocké is. Persze akkoriban a prog.rock még majdhogy nem populáris szinten működött, hiszen rengeteg ilyen zenekar látott napvilágot, rengeteg lemez jelent meg ebben a műfajban, és mondhatni ekkor élte a műfaj igazi fénykorát. És milyen furcsa, hogy a legsikeresebb zenekarok többsége az angolok közül kerültek ki. Csak hogy a legnagyobbakat említsem: Pink Floyd, King Crimson, Emerson, Lake & Palmer , a korai Genesis, vagy akár a Yes. Persze lehetne még fokozni a listát. Ők tették le a műfaj alap pilléreit. Ezek közül pár előadó a későbbiekben a populáris közegben is feltűnt, és néha vissza hallhatjuk őket a rádióban is (Pl. Pink Floyd, vagy a Genesis). De induljunk az elejéről.
1969. október.10-én látott napvilágot a King Crimson debütáló lemeze az „In the Court Of the Crimson King”. Ezt a lemez tartják a műfaj kiinduló anyagának. Az ezt követő években egyre több progresszív rock zenekar debütált kisebb nagyobb sikerekkel. Az új műfajban egyszerre keveredett a jazz, az európai klasszikus zene, (olykor) népzene, a sajátos kísérletek, és persze a rock zene. Sokszor feltűnnek a 10 vagy 20 percnél hosszabb dalok, és a nem hagyományos dalszerkezetek.
Persze nem csak a britek alkottak nagyot ebben a stílusban. Ugorjunk át a másik kontinensre a jó öreg Amerikába. Innen talán a Kansas-t lehetne kiemelni. Bár úgy tartják, hogy első lemezein érződik a Genesis hatása, valahogy még is egyedi íz világút alkotott. Emellett több slágerük született. (mint pl. Carry on My Wayward Son vagy a Dust in the Wind).
Szomszédos Kanadában is alapult egy meghatározó progresszív rock zenekar a Rush. Az együttes korai szakaszában az akkori tradicionális hard rock zenei vonalon indult el, ám a későbbiekben egyre jobban feltűntek a progresszív vonások a zenéikben. Az együttest mai napig a világ 5.legjobb zenekaraként tartják számon. De ennyit a 70-es évekről.
A 80-as évek a metál zene jegyében telt. Kiteljesedett a heavy metal és itt alakulnak, és egyben válnak népszerűvé az újabb irányzatai.(pl. Thrash Metal, Death Metal, Black Metal). Főleg a 80-as évek második felében kezdett kialakulni a progresszív metal is. Itt két nagyon fontos zenekart kell megemlíteni, akik a műfaj úttörői voltak. Az egyik ilyen a Queensrÿche volt, akik az Iron Maiden féle új hullámú heavy metal-t keverték a 70-es évek progresszív rockjával. A másik a Fates Warning akik kezdetben a power metal-al kezdték zenei pályafutásuk, de idővel egyre progresszívebbek lettek. Persze Európában is megtörtént a kezdetleges megmozdulása a műfajnak. Itt tudnám kiemelni a német (Sokak számára nem ismert, de lényes!) Mekong Delta-t. Az együttes technikális thrash metal-ált kezdte keverni a progresszív és klasszikus zenei elemekkel. Ezzel védjegyükké vált a progresszív thrash metal műfaj.
Bár a 80-as években nem tettek túlzottan nagy sikerre szert ezek az előadók(na mondjuk azért voltak jó megmozdulásaik, amelyek emlékezetesek a zenetörténelemben), de a 90-es évekre igen elterjedt lett a progresszív rock/metal zene. Erre rásegített a hamar világhírnevet szerzett Dream Theater második stúdió albuma a „ Images and Words”. Habár nem ők voltak a műfaj tényleges úttörői, még is ők a legnépszerűbb képviselői, akik az évek során sikert sikerre halmoztak. Hangzásilag és zeneileg egy az egyben a 70-es éveket idézik, csak metálosabb köntösbe bujtatva. Ettől kezdve rengeteg zenekar indult el ezen a vonalon, és számtalan színesebbnél színesebb előadó mutatta meg magát a nagyérdemű előtt, mint progresszív metal zenekar. (pl. mai is nagyon sikeres progresszív power metal együttes a Symphony X).
A progresszív metál persze az extrémebb zenei irányzatokban is térhódított. A 90-es évek elején pár death/thrash metal zenekar is előszeretettel keverte a progresszív vonásokat a zenéjében. Itt a nagy amerikai hármast tudnám megemlíteni: a korai Cynic-et, az Atheist-et, és a kései Death-et. Ezek a zenekarok akkor még szokatlan módon közelítették meg a death metált. Megjelentek náluk is a 70-es évek jazz/prog.rock vonásai. Ezzel őket tekintik a progresszív és egyben a technikális death metal nagy úttörőinek.
Eközben Európában érdekes megmozdulások történtek. Itt különösen ki tudnám emelni a svéd Meshuggah-át. Ők még a 80-as években kezdték technikális thrash metal zenekarként, de idővel egyre progosabbak lettek. Csak kortársaihoz képest egy kicsit másként jelent meg ez náluk. Ugyanis a metál zenében még újdonságként ható poliritmusokkal kezdtek kísérletezgetni, amelyeket a 70-es évek jazz rockjában alkalmaztak előszeretettel. Ezzel szinte új műfajt is alkottak ami védjegyük is lett, amit úgy neveznek „matek metál”. De rájuk még a későbbiekben visszatérek.
Még fontos megemlíteni még egy svéd együttest az Opeth-et. Az európai progresszív metál színterének legkiemelkedőbb alakja, amelyet már Grammy-díjra is jelöltek Hard Rock kategóriában. Az Opeth már az első nagylemezével lenyűgözte a nagyérdeműt és egyben a kritikusokat is. Mai napig világszerte a Progresszív Death Metal királyaként tartják számon őket. A műfaj elődeihez képest inkább dallamosabb formában közelítette meg a műfajt, és inkább a tradicionális death metált keverte a progresszív rock, jazz, folk, és a klasszikus zenei vonásokkal.
A 90-es évek viszont nem csak a metálosabb oldalról volt lényeges. Hiszen maga a progresszív rock reneszánszát kezdte élni, mert vannak zenekarok akik ragaszkodnak a gyökerekhez és „hagyomány ápolásként” egy az egyben a 70-es évek receptjei alapján kezdtek el zenélni. Ilyen például az amerikai Spock's Beard, vagy a svéd The Flower Kings. Persze mai napig vannak ilyen zenekarok akik ragaszkodnak a gyökerekhez, és vannak akik csak idővel térnek ehhez vissza(példának ott van az Opeth tavaly kiadott „Heritage” című lemeze). De vannak akik a régi stílus jegyek felhasználásával valami újat alkottak a műfajban mint például a brit Porcupine Tree. Bár náluk később megjelentek a metálosabb vonások is, még is inkább progresszív rocknak mondanám.
A 2000-es évekre számtalan jobbnál jobb progresszív rock/metál zenekar működött és ezek után is alapultak az újabb formációk. Na még is, hogy említsek pár kiemelkedő együttest például: Andromeda, Circus Maximus, Pagan’s Mind, Riverside stb. És persze a modern metál irányzatokból is megindult a „progosodás” (mint pl..metalcore). Ide lehetnek sorolni a Between The Buried and Me-t, a Prostest The Hero-t, The Humen Abstract-et, vagy akár a Born of Orisis-t. De itt is lehetne a listát fokozni. Ezek az együttesek elődeik példáját követve működnek, és hihetetlen harmonikus módon keverik a modern metált a progresszív vonásokkal. Persze a modern progresszív metálnak létrejött még egy külön álló része, amit manapság „Djent”-nek becéznek. És itt térnék vissza a Meshuggah-hoz hiszen annak idején ez a zenekar megelőzte a saját korát, a sajátos jellegzetességével. Mert „modern prog” ennek mintáját követi. De hogy is néz ki ez ?
Ezek a formációk az imént említett zenekar sajátosságát fejlesztette tovább azzal, hogy ezeket a poliritmusos dolgokat kezdték ötvözni a modern groove elemekel, és ezt az egészet megszínesítik a jazz és a modernebb progresszív hangázással. Ilyen zenekarok például: a TesseracT, a Periphery, vagy az Animals as Leaders.
És végül zárásként meg kell mondjam, én olyan ember vagyok aki nyitott sok mindenre a zenén belül, de személy szerint a progresszív zenéket tartom a legszínesebbnek a zenei palettán! Köszönöm mindenkinek aki végig olvasta :)
2001 - EXTENSION OF THE WISH
1. The Words Unspoken2. Crescendo of Thoughts
3. In The Deepest of Waters
4. Chameleon Carneval
5. Star Shooter Supreme
6. Extension of the Wish
7. Arch Angel
8. Journey of Polyspheric Experience (Demo)
Augusztusban felvették újra a számokat David-el és még 2 új számot is a többi közé csaptak.Támogatásuk révén a zenekar tett egy laza sétát Svédország területén ahol bemutatták a lemezt,és még több rajongóra tettek szert,mígnem eljutottak a Holland Progpower fesztiválra októberben.Novemberben megjelentették az újravett anyagot,a Franciát NTS címkével ellátva és 2001 februárjában elmentek túrázni a szóban forgó országba az Evergrey-el,de már ekkor a következő lemezre összpontosítva,neki álltak a hanganyag vágásához.A felvételeken Martin producerként is dolgozott és augusztusban el is készültek vele.A lemez a II-I nevet kapta és egy sokkal összetettebb,ének-orientált stílust vett fel.2003 márciusában dobták piacra.
2003 - II=I
1. Encyclopedia2. Mirages
3. Reaching Deep Within
4. Two Is One
5. Morphing Into Nothing
6. Castaway
7. Parasite
8. One In My Head
9. This Fragile Surface
"2003-ban a basszusgitárost,Gert-et le kellett cserélni,Fabian Gustavsson vette át a helyét aki a jazz/funk fúziós stílusát is hozta magával" :)
Miután a lemez világszerte is ismertté vált amit koncertek és fesztiválok kísértek,a band nekifogott a 3. lemez dalainak írásához,amelynek felvételei 2004 tavaszán el is kezdődtek.A Törekvés egy egyszerűbb"több dobd bele a saját stílusod"jellegű cucc volt,amit ismét Martin bácsi felügyelt,s ez volt a Chimera.A lemez egy új,friss fejezetet jelentett a zenekarnak,de tartalmazta mindazt,amire eddig építettek.2006 Januárjában jelentették meg.
2006 - CHIMERA
1. Periscope2. In the End
3. The Hidden Riddle
4. Going Under
5. The Cage of Me
6. No Guidelines
7. Iskenderun
8. Inner Circle
9. Blink of an Eye
10. Chameleon Carnival (Live 2002) (Bonus)
Európai turnék következtek,rengeteg audió-vizuális felvétellel,ami a Playing Off The Board születéséhez vezetett.Ez volt a zenekar első koncert DVD-je,ahol megmutatta mennyire helyt tudnak állni az élő szituációkban.A megjelenésre 2007 áprilisában került sor.
2007 - PLAYING OFF THE BOARD (DVD)
1. Periscope2. Mirages
3. In the Deepest of Waters
4. Two is One
5. The Hidden Riddle
6. Chameleon Carneval
7. Inner Circle
8. Eclipse
9. In the End
10. Encyclopedia
11. Reaching Deep Within
12. The Words Unspoken
A következő lemezük a The Immunity Zone volt,egy sötétebb,brutálisabb,energikusabb és inteligensebb hatást keltő korong.2008 őszén,szeptemberben vehették kézbe a rajongók.
2008 - THE IMMUNITY ZONE
1. Recognizing Fate2. Slaves of the Plethora Season
3. Ghosts on Retinas
4. Censoring Truth
5. Worst Enemy
6. My Star
7. Another Step
8. Shadow of Lucent Moon
9. Veil of Illumination
Az utolsó lemez múlt év novemberében jelent meg,igencsak vegyes kritikákkal fűszerezve.Egyesek hiányolták belőle azt a progresszív hatást amit az Andromeda eddig képviselt és amire eddig felépült,egy lecsupaszított,egyszerűbb dalszerző vonásokkal megáldott,kevésbé merésznek titulált lemeznek statuálták.Plusz a dalszövegek erősen politika beállítottságúak,rejtett,sötét mondanivalókkal pl.Obamáról,de a Blood Red Sky-ban Martin Luther King beszéde is felcsendül instrumentális vágásként.Rossz hír viszont,hogy a lemez felvétele után Fabian elhagyta a zenekart és egy Linus Abrahamson nevű tag vette át a helyét.A lemezről még annyit,hogy mindenki saját maga ítélkezzen felette,ne az én,ill.más kritikáira alapozzon.
Köszönöm! By: Dörgönye Ádám